A szállás ára

Bármelyik vándor szerzetes ott maradhatott egy zen templomban, feltéve, hogy sikerült legyőznie a helybélieket egy buddhista kérdésről folytatott vitában. Ha viszont őt győzték le, akkor tovább kellett mennie.
Két testvér lakott együtt egy templomban, Japán északi részén. Az idősebb szerzetes tanult ember volt, félszemű öccse viszont ostoba.
Egyszer egy vándorszerzetes érkezett hozzájuk, és a megfelelő módon vitára hívta őket a Magasztos tanításról. Aznap az idősebb testvér fáradt volt a sok tanulástól, és szólt öccsének, vegye át a helyét.
   – Menj, és kösd ki, hogy a vitának némán kell lefolynia – tanácsolta.

Így aztán a fiatal szerzetes és az idegen beléptek a szentélybe, és leültek.
Nem sokkal később a vándor felállt, és bement az idősebb testvérhez.
   – Remek fickó az öcséd, legyőzött engem.
   – Meséld el a vitátokat – kérte a báty.
– Nos – kezdte az utazó -, először fölemeltem az egyik ujjamat, a megvilágosodott Buddhára utalva. Ekkor ő két ujját tartotta fel, ezzel jelképezve Buddhát és tanítását. Én három ujjamat emeletem fel, Buddhát, a Tant és egyetértésben élő követőit szimbolizálva. Ekkor az öklét kezdte rázni felém, jelezve, hogy mindhárom egyetlen realizációból származik. Ezzel legyőzött, s így nincs jogom itt maradni.

A vándorszerzetes hamarosan távozott.
   – Hol az a fickó? – rontott be bátyjához a fiatalabb testvér.
   – Hallom győztél a vitában.
   – Dehogy győztem, épp most akarom elpáholni.
   – Mond el nekem, miről vitáztatok – kérte a bátyja.
   – Na, rögtön ahogy meglátott, megsértett engem, mivel fölemelte egyik ujját, arra célozva, hogy csak egy szemem van. Mivel idegen volt, gondoltam, udvarias leszek vele, s két ujjamat fölemelve gratuláltam hozzá, hogy neki viszont kettő van. Akkor ez a faragatlan tuskó három ujját emelte fel, mutatva, hogy kettőnknek csupán három szemünk van. Erre feldühödtem és meg akartam ütni, mire kiszaladt.

Így ért véget a vitánk.

Hogy tetszett?

Átlag: 0 / 5. db: 0