Bankei mester beszédein nemcsak zen tanítványok vettek részt, hanem mindenféle rangú és felekezetű emberek is. A mester sohasem idézte a szútrákat, és nem bocsátkozott filozófiai magyarázatokba. Szavai közvetlenül szívéből, hallgatói szívéhez szóltak.
Bankei hallgatóságának nagy létszáma felbosszantotta a Nicsiren-iskola egyik papját, akitől elpártoltak követői, hogy a zen tanítást hallgassák. Az öntelt Nicsiren pap ellátogatott a templomba, hogy Bankei mesterrel vitázzon.
– Hé, zen mester! – kiáltott oda. – Várjon csak egy pillanatra! Meglehet, hogy mások tisztelik Önt, és engedelmeskednek szavainak, de a hozzám hasonló emberek nem. Tudna belőlem engedelmes fickót faragni?
– Gyere ide melIém, majd meglátod! – szólt Bankei.
A pap büszkén utat tört magának a tömegben a mesterhez.
Bankei elmosolyodott.
– Gyere csak a baloldalamra! A pap engedelmeskedett.
– Nem, mégsem, jobban tudunk beszélni, ha a jobb oldalamon vagy. Gyere at ide! A pap büszkén átsétált a jobb oldalra.
– Látod, milyen engedelmes fickó vagy! Most pedig ülj le és figyelj!
Forrás: 101 zen történet.