Egy napon Tanzan és Ekidó együtt lépkedtek a sáros úton, szakadó esőben.
Az egyik kanyarnál megláttak egy bájos leányt, aki selyemból készült kimonót és széles selyemövet viselt. A leány képtelen volt átjutni a sáros út túloldalára.
– Gyere leányom! – szólította meg Tanzan. Karjaiba kapta a leányt, és átvitte a sártengeren.
Ekidó egészen estig hallgatott. Mikor elérték a templomot, ahol megszálltak. felbőszülten így korholta Tanzant:
– Mi szerzetesek nem megyünk nők közelébe! Kerüljük a fiatal és bájos leányokat, mert veszélyesek! Miért tetted ezt?
– Én otthagytam a leányt, te még mindig cipeled? kérdezte Tanzan.
Forrás: Százegy zen történet
